Az acélok hengerlése összetett és érdekes folyamat; az alábbiakban ennek ásunk a mélyére.
Az acél minden ipari tevékenység legolcsóbb és legnagyobb tömegben alkalmazott alapanyaga már több évszázada. Az acélból készített, különféle termékek előállításának egyik igen fontos módszere a hengerlés, amit folyamatos nyújtókovácsolásnak is neveznek; ebben a cikkben ezt mutatjuk be.
Hengerlés alatt a fémek forgó hengerekkel történő megmunkálását értjük, amelynek során az anyag maradó alakváltozást szenved, és ez az anyag belső mikroszerkezetének változásával is jár, ami megváltoztatja a fém tulajdonságait is.
Az acélok hengerlése lehet elemi hengerlés, illetve üregben való hengerlés, valamint hideg és meleg hengerlés.
Elemi hengerlésnél az alakítást végző szerszámok hengerek, a munkadarab keresztmetszete pedig a hengerlés előtt és után is téglalap. Ezzel a módszerrel például lemezeket és szalagokat lehet előállítani.
Az üregben való hengerlésnél a hengerek közötti üregbe kerül a hengerelni kívánt anyag, és az alsó, illetve felső hengerben kialakított, körbefutó mélyedések alakja adja a kész termék keresztmetszetét. Ezzel a módszerrel rúd- és idomacél termékek gyárthatóak.
Mindkét módszernél párhuzamos a hengerek tengelye; az ezek által meghatározott síkot hengerlési síknak nevezzük.
Az acél meleg hengerlésének folyamata során az előkészített acélt hevítik, majd hengerlik. A meleg hengerlés lehetővé teszi az acél könnyebb alakítását.
A hideg hengerlésnél az előző lépésben melegen hengerelt acélt hideg állapotban tovább hengerlik; ez a folyamat az acél fizikai tulajdonságainak javítására és az alakítás finomítására szolgál. A hideg hengerlés során az acél sűrűsége és szilárdsága növekszik.
Az acélok hengerlését követően gyakran szükség van különböző utómunkálatokra; ilyenek lehetnek a vágás, hegesztés, vagy egyéb olyan folyamatok, amelyek a hengerelt acélt további formázásra vagy előkészítésre alkalmassá teszik.
Az acélok hengerlésének menete
A hengerlés során – a hengerek közötti résben – kialakult nyomás hatására az anyag vastagsága csökken, hosszúsága és szélessége pedig megnő. Minél nagyobb a hengerek átmérője, annál nagyobb a vastagság csökkenése, de ebben az esetben nagyobb a szélességnövekedés mértéke is. Ha az acél hengerlésére nagyobb szélességnövekedés nélkül van szükség, kisebb átmérőjű hengereket kell alkalmazni.
Az acélok hengerlésének alkalmazási területei
Az acélok hengerlése az egyik leggyakrabban alkalmazott alakító eljárás: az acéltermelés 75-80%-át hengerlik. A hengerelt acélt számos iparágban felhasználják; íme néhány példa:
Építőipar: Az acél hengerlésével lehetőség nyílik a tartós és erős építőelemek előállítására; így készülnek például a különféle profilok, csövek és tetőburkolatok.
Gépgyártás: Az acélok hengerlése a gépgyártásban is alapvető szerepet játszik; ezzel a módszerrel készülnek gépalkatrészek, csövek és egyéb alkatrészek.
Járműgyártás: Az autóiparban az acélok hengerlése elengedhetetlen a járműalkatrészek előállításához, hiszen az autók karosszériája síklemezből, préseléssel készül.
A hengerelt acél az alakja szerint lehet:
- rúdacél,
- idomacél,
- hengerhuzal,
- lapos termék,
- varrat nélküli cső.
Rúdacéloknak az üregezett hengerekkel, melegen alakított, egyszerű alakú szelvényeket nevezzük, míg idomacélnak azt, amelynek keresztmetszeti képe valamilyen betűhöz – L, I, U, T, Z – hasonlít. A hengerhuzalok kör keresztmetszetű acéltermékek, a lapos termékek pedig a melegen vagy hidegen hengerelt lemezek és szalagok. Végül meg kell még említeni a varrat nélküli csöveket, melyeket speciális hengerléssel állítanak elő.
